2015. augusztus 30.

Buborékművészet – hatalmas varázslat, egyszerű eszközökkel

Buborékművészet – hatalmas varázslat, egyszerű eszközökkel

Az első óriásbuborék fújómat 6 évesen kaptam valami –számomra –akkor még varázslatos és távoli nyugati országból. Nem bírtam betelni vele. Naphosszat álltam a ház előtt és csak húztam, húztam a buborékokat.

A buborékfújás nekem mindig is egy kicsike zen volt. Aztán persze a lányom is imádta, bár sokáig nem értettem, hogy miért borítja ki minden kisgyerek a felbontás után bruttó 12 perccel a kis flakonból a lötyőt. De aztán beláttam, hogy ez  a kettős koordináció –fogni a flakont kiöntésmentesen és közben a másik kézzel a fújót fogva fújni – totálisan meghaladja a képességeiket.

De ez amúgy is mellékszál, a lényeg a buborékon van. Szép kis család vagyunk amúgy, a férjem a felhők és csillagok szerelmese én a buborékoké és a tengeré. A gyereket még nem tudjuk.

Ilyen előzményekkel alap volt, hogy tavaly kint voltunka  Buborékfújó napon, ami az egyik legkedvesebb slow programom. Mennyire fantasztikus már, hogy egy rakás ember kislattyog a nagyrétre és csak úgy ráérősen buborékokat ereget. Zseniális volt, az egész napot ott töltöttük tavaly.

Persze voltak „hivatásosak” is, akik hatalmas botokkal húzták az óriásbuborékokat fáradhatatlanul. Mi végül egy olyan helyen vertünk tanyát ahol egyenesen a Buboréktündér tanított óriásbuborékot fújni a kicsiknek. A lányom szerelembe esett, nem lehetett elmozdítani onnan. És amit nagyon jó volt nézni, elképesztő koncentrációval és kitartással igyekezett elsajátítani a technikát a négy éves.

Ekkor tettünk neki egy könnyelmű ígéretet: ha lesz szülinapi bulija, elképzelhető, hogy még a Buboréktündér is meglátogatja.

A lányom egyik legjellemzőbb tulajdonsága: jó a memóriája és miután az összes kisbarát halmazati betegeskedése miatt a januári szülinap gyakorlatilag júniusra csúszott, azt mondtuk: oké, legyen akkor.

A buborékművészet alapvetően már egy létező fogalom, csak itthon még nem annyira elterjedt, de ha kicsit rákeresünk, azért lehet találni elég jó kis videókat.

 

 

 

 

 

 

 Ez volt a kertben is interaktív formában, mesével, trükkökkel, közös játékkal, egyéni elmélyüléssel. Három óra elrepült, a felnőtteknek elég nagy önuralomra volt ahhoz szüksége, hogy ne szedjék ki a kicsik kezéből a pálcákat. Őrületes buli volt, kis buborék, nagy buborék, csillogó szemű gyerekek, kellemes mozgás a szabadban.

Mondjuk nem is tudnék mást elképzelni,a bohócoktól depressziós leszek a nagy játszóházaktól lábrázást kapok és még sok egyéb lehetőség eleve fel sem kerül a listára. Persze nem kell feltétlenül animációban gondolkodni egy gyerekzsúron és számtalan vicces és vidám játék könnyen megvalósítható otthon is, de egy nagyobb alkalomra egy ilyen program egészen biztosan maradandó élmény a kicsiknek, pár óra non-stop varázslat. Ha valamit nagyon emlékezetessé szeretnénk tenni, egy gondolatsort megér. Nekünk fantasztikus volt, az biztos.

(Mielőtt még kérdeznétek, nem, sajnos nem tudok még tuti, környezetbarát receptet... Pár dolog egy kicsit működik, de még nem 100%.)