2016. december 05.

Kílmakatasztrófa? Ezt a problémát muszáj megoldanunk!

Kílmakatasztrófa? Ezt a problémát muszáj megoldanunk!

Az utóbbi hetekben nincs túl jó hangulatom, amúgy globálisan. Nem igazán szeretném elvenni ennek a témának az élét, mert rájöttem, hogy komolyan nyomaszt.  Furcsa, hogy miért éppen most ért el a tudatomig a klímaváltozás problémája, holott már jó ideje foglalkozom fenntarthatósági kérdésekkel, de most valami beütött, betalált.before-the-flood-lead-1020x530.jpg

Teljesen egyértelmű, hogy az Özönvíz előtt című film vitte be most nekem a végső döfést. Rögtön utána megnéztem Al Gore filmjét is, melynek Kellemetlen igazság a címe. Mindkettőt megtaláljátok a Youtube-on, érdemes időt szánni rájuk. Amikor megnéztem ezeket a filmeket, akkor jöttem rá arra, hogy a globális felmelegedés, a klímaváltozás nem valami, ami lesz, vagy ahogy eddig gondoltam, elkezdődött, hanem már szügyig benne vagyunk. Nem egy terület van a földön, ahol már konkrét, a mindennapokban tapasztalható hatásai vannak.

Ugyan most volt egy cikk a WMN-en, amit Ámon Ada, az Energiaklub elnöke írt és kétségtelenül ő a szakember, de engem az nyugtalanít ebben az írásban pont, hogy túl megnyugtató próbál lenni. Bennem pedig ott motoszkál a nyugtalanság pár hete. A pánikkeltés sosem volt kenyerem, most sem fogom ezt tenni, de valami befészkelte magát a szívembe. Szeretném, ha nem így lenne, de nem tudom irányítani. Tény, hogy Di Caprio filmjének kicsengése alapvetően pozitív és az is tény, hogy jó, hogy ráirányítja arra a figyelmet, hogy mi is tehetünk, azért, hogy változtassunk a folyamatokon. Én csak azt nem tudom, ez vajon mennyire biztos? Ha nem kap észbe most rögtön mindenki, akkor is van-e még időnk vajon?

Sokszor néztem a lányomat mostanában. Büszke vagyok rá, imádom, csodálatos gyerek. És összeszorul a gyomrom attól, hogy elképzelhető, hogy még az ő életében beüthet a krach, hogy lehetnek olyan változások, amelyeket már nem lehet visszafordítani.

Ha bármilyen ráhatásom lenne a folyamatokra, most rögtön éles kanyart vennék az oktatásban és olyan szakokat hoznék létre, amelyek kizárólag erre a problémára fókuszálnak. Megújuló energia, tudatos fogyasztás, társadalmi problémák magas szintű kezelése. Sajnos nekem ehhez nem elég erős a hangom, de azért szerencsére vannak olyan cégek, kezdeményezések, amelyek elég erősek ahhoz, hogy lehetőséget teremtsenek a változásra. Mert máshogy ez nem fog menni.

factories-polluting-750x504.jpg

Most éppen az csillant meg nekem egy pici reményt, hogy olvastam az E.On legújabb pályázatát. Az Energy Globe a világ egyik legjelentősebb fenntarthatósági és energiahatékonysági versenye és most végre Magyarországon is megrendezésre kerül. Minden ilyen jellegű kezdeményezést ünnepelek, mert ebből a helyzetből sehogy máshogy nem látom a kiutat.

Az energiavilág „Oscar-díjaként” emlegetett Energy Globe Award 1999-ben Wolfgang Neumann, az energiahatékonyság és fenntarthatóság terén tekintélyt szerzett osztrák mérnök kezdeményezésére indult el, mára pedig a fenntarthatóság egyik legrangosabb nemzetközi elismerésévé vált.

A 177 országban zajló verseny nemzeti nyertesei versenyeznek a nemzetközi döntőben, amelyet a nonprofit Energy Globe Alapítvány hírességek és elismert nemzetközi szakértők részvételével rendez meg.

Ez az elismerés a klímáváltozás és a fenntarthatóság problémájára adott valós válaszokat díjazza. Utánanéztem a korábbi nyerteseknek és az egyik kedvencem a  Qunli-i Felhőszakadás park, lett, mely tavaly nyert a versenyen.

A városok fejlődésével és a klímaváltozással együtt jár és különösen Kínában okoz gondot egy új jelenség, a váratlanul és hirtelen lesújtó zivatarok nyomán elöntött utcák, terek. Itt az éves csapadékmennyiség 70-80 százalékát teszik ki a nyári monszunok, de ma már nem ritka, hogy egyetlen napon lezúdul egy helyre az adott évi várható mennyiség ötöde. A felszíni vizet a modern városok nem képesek elnyelni, kezelni. A csatornázottságot extrém kapacitásokra kell méretezni, óriási beruházásokkal, hogy az esővíztől hirtelen szabaduljunk meg – noha önmagában a víz óriási kincs lenne mind a mezőgazdaságnak, mind a városi növényzetnek, mind pedig az ivóvíz-lelőhelyeknek.

Észak-Kínában Haerbin City-ben, Qunli új városrészében 2733 hektáron egy új városnegyed épült. A projekt keretein belül az új városrész közepén egy külön park létesült a felhőszakadásokból származó víz elnyelésére. Óriási zöld szivacsként gyűjti, szűri és tárolja a vizet, miközben rekreációs célokat is szolgál, és látványosságnak sem utolsó. A park évente félmillió köbméter vízzel is megbirkózik, és egy 3 négyzetkilométernyi városrész csatorna gondjait oldotta meg, ami ugyebár a park területének tízszerese. A vízminőség jelentősen javult, különleges és változatos növény- és állatvilág települt ide, köztük 20 ritka madárfaj is. Két év alatt az ingatlanárak megduplázódtak a környező utcákban. A haldokló mocsár átalakításával a környék nemcsak visszanyerte uralmát az eső és az ivóvíz fölött, de egy különleges látványossággal is gazdagodott.

Itt van tehát egy probléma, amire nagyon-nagyon, de nagyon sürgősen értelmezhető, élhető és megvalósítható válaszok kellenek. És biztosan itthon is vannak rejtett kezdeményezések, amelyek megérdemlik, hogy tovább fejlesszék őket. A díjról, a nevezési feltételekről bővebben itt olvashattok!

Itt már nem babra megy a játék, ha valóban ajándékot szeretnétek adni a gyermekeiteknek, akkor ne egy újabb tök felesleges cuccot rendeljetek nekik a fa alá, főleg ne külföldről, hanem tegyünk meg mindet azért, hogy ez a csodálatos bolygó még sokáig élhető maradhasson.