2017. február 13.

Ürge-Vorsatz Diána: „Nem lehet mindent egy ember nyakába varrni”

Ürge-Vorsatz Diána: „Nem lehet mindent egy ember nyakába varrni”

Nem tagadom, az elmúlt év végén egy komolyabb „klíma-depresszió” tört rám. Megnéztem a Di Caprio és az Al Gore filmeket, és ezek után elég borúsan láttam a jövőt. Mostanra nagyjából kikalapálódtam, de mindenképpen szerettem volna ezekről a kérdésekről egy olyan szakemberrel beszélgetni, aki reálisan látja a helyzetet, ugyanakkor képes meglátni a pozitívumokat is. Ürge-Vorsatz Dianával beszélgetni nekem most felért egy terápiás üléssel, még akkor is, ha nem pusztán pozitív dolgokról beszélt, ugyanakkor a gondolkodásunk abban mindenképpen egyezik, hogy minden kicsi lépés számít.

img_1205r_small.jpg

Ürge-Vorsatz Diána

A budapesti Radnóti Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fizikusi diplomát szerzett asztrofizika szakon. 1996-ban a kaliforniai egyetemen környezettudományból doktorált.

2001-től a budapesti Közép-európai Egyetem környezetvédelmi tanszékének professzora. 2002 óta részt vesz az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) munkájában; az IPCC tevékenységét 2007-ben Nobel-békedíjjal ismerték el. 2007-től a budapesti Közép-európai Egyetem éghajlati és fenntartható energiapolitikai kutatóközpontjának vezetője.

2008-ban a tudományos munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta.

Férje Ürge László,  hét gyermekük van.

Zöld körökben is elég nagy az aggodalom Trump beiktatása kapcsán. Neked mi a véleményed erről? Tényleg ennyire veszélyes lehet?

A Trump elnökség változásokat fog hozni a környezetvédelem szempontjából. Viszont nem hiszem, hogy segít, ha nagyon panaszkodunk és kétségbe esünk. Inkább meg kell nézni a fogódzókat és lehetőségeket.

A fogódzóknál azt mondanám elsőként, hogy az Egyesült Államokban a cselekvések és elkötelezettségek legnagyobb része nem szövetségi szinten van, hanem vagy az államok, vagy a városok, vagy a cégek szintjén. És ezek nagy része továbbra is el van kötelezve a környezetvédelem mellett, függetlenül attól, hogy ki az Egyesült Államok elnöke.

Van pozitív forgatókönyv?

Ezzel az elnökséggel megnövekedett a vállalatok felelőssége. A szabályozások szintjén mindenképpen kevesebbet lehet majd várni, így az egyéb szereplők felelőssége arányosan megnő. De egyúttal a lehetőséget is kiemelném, azt gondolom, hogy a Trump elnökséggel a környezetvédelmi beruházások munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő hatására ügyesen rámutatva lehet, hogy a döntéshozók meggyőzhetők arról, hogy bizonyos dolgokkal nem hogy le kellene állni, hanem még jobban rá kellene erősíteni.

Ezzel kapcsolatban megdöbbentő adatokat láttam a héten. Az Egyesült Államokban a megújuló energia ipar.jóval több, mint kétszer annyi embert foglalkoztat, mint az egész fosszilis energia ipar, tehát az olaj-, gáz- szénipar együttesen. Ha Trumpnak az ígéreteihez híven valóban a munkahelyteremtés az egyik célja, akkor pontosan a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó infrastrukturális változásokat fogja előtérbe helyezni.

Tehát szerintem semmiképpen nincs még minden veszve az éghajlatváltozással kapcsolatban, ahhoz viszont, hogy másfél fokon tudjuk tartani a hőmérséklet emelkedését, nagyon sürgősen, nagyon jelentős mértékű változásokat kell bevezetni.

És milyen lehetőségeket látsz erre a megvalósítás terén?

Ilyenkor nem arra kell gondolni, hogy vissza kell menni a barlangokba és hidegben és sötétben kellene élnünk, hanem inkább okosan kellene kihasználni akár a technológia, az akár az internet, a közösségi média lehetőségeit, tulajdonképpen egy új társadalmi és ipari forradalomra lenne valójában szükség, aminek a feltételei adottak, csak jól kellene használni a lehetőségeket.

Melyek azok a kiemelt dolgok szerinted, amelyeken világszinten változtatni kellene ahhoz, hogy a klímaváltozás ne lépjen túl egy bizonyos határt és ne következzenek be bizonyos katasztrófák?

Nincsenek ezüst puskagolyók, vagy arany, tuti biztos megoldások. Milliárdnyi dolgot kell  megvalósítanunk ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk, történjen valami. De ha ki kell emelnem, valamit, akkor az például mindenképpen az épületek felújítását lenne. Csak ezzel az egy dologgal a globális kibocsátás durván ötödét meg tudnánk spórolni, ezen túl viszont mindenkinek szociálisan, gazdaságilag, és az egészség területén is rengeteg pluszt hozna, és az összes egyéb hozadéka sokkal több lenne ennek a változásnak, mint csak a klímaváltozás szempontjából vizsgált eredmény.

A második nagy lehetőséget a közlekedésben látom, itt nem is az elektromos autók, hanem az önvezető autók, vagy a jól optimalizált, UBER-típusú megosztott közlekedési szolgáltatások forradalmasíthatják a városi közlekedést és ezáltal jelentősen csökkenthetik a károsanyag-kibocsátás. És nem is csak a kibocsátásokat, hanem a város által felhasznált területeket, parkolóházakat és az ipari kibocsátást is előnyösen befolyásolnák. Ebben látok még hatalmas lehetőségeket, de ezért is tennünk kell, mert magától nem fog erre menni a világ.

Mi az a három dolog, amin személyes szinten változtatni kellene?

Mindannyian választópolgárok vagyunk, és el kellen várnunk a politikusainktól, hogy felvállalják ezeket az ügyeket, hogy a környezetvédelmi szempontok prioritást élvezzenek, hiszen ha ezeket nem vesszük figyelembe, a gazdasági érdekeink is sérülhetnek.

Másodikként az étkezést említeném. Mindannyian eszünk, próbáljunk meg minél kevesebb marhahúst enni, minél kevesebb húst - lehet enni, csak ne sokat. Illetve ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb élelmiszert dobjunk ki.

A harmadik a listámon a közlekedés. Próbáljuk meg időnként okosabban felhasználni a  lehetőségeket, inkább ne utazzunk, ha nem muszáj, hanem intézzük az ügyeinket elektronikusan, vagy telefonon, vagy sétáljunk egyet autózás helyett.

Vagy ne használjuk a liftet. Minden mozgásforma esetében  gépi segítség helyett használjuk az izmainkat. Ezzel a konditermet is kiválhatjuk.

Hét gyermeket nevelsz. Mit gondolsz, nekik mennyire fogja befolyásolni az életüket a klímaváltozás?

Nem szeretek jóslásokba bocsátkozni, mert a jövő az nem egy rajtunk kívül álló tényező, hanem rajtunk múlik. Azt gondolom, felvázolható egy igen szomorú jövő lehetősége, amikor nem törődünk ezzel az egésszel és akkor a gyerekeink életét jelentősen fogja befolyásolni a klímaváltozás, a gazdaság még jobban fog szenvedni és az egészségünk is a kárát látja mindennek. Viszont ha élünk ezzel a hatalmas lehetőséggel, amit most a párizsi egyezmény hozhat, akkor is jelentősen fogják érzékelni a gyerekeink a változást, de nem biztos, hogy össze tudják majd hasonlítani azzal, hogy milyen volt a helyzet korábban. De például lehet, hogy soha nem fognak majd szánkózni, persze ez inkább a buli része. A mezőgazdasági károk, kártevők okozta károk nagyobbak lesznek, a betegségek is jobban fognak terjedni, ez tény, még ha másfél fokon is fogjuk tudni tartani a melegedést.

Tehát mindenképpen lesz hatás, mindenképpen más lesz majd a gyerekeink élete, de nagyon más nagyságrend, hogy egy másfél fokos változást kell-e majd elviselniük, vagy egy 5-6 fokos változást.

És mi ebben a vállatok felelőssége?

Ezt nem felelősségként fognám fel, hanem a vállalatok lehetőségeként. Látható, hogy a kormányok nem tudnak elég gyorsan lépni, például akár az amerikai adminisztráció kapcsán is elmondható ez, de nem lehet mindent egy ember nyakába varrni, ez a tendencia világszerte látszik.

Tehát ha nem lenne Trump, lehet, hogy akkor is ezek a tendenciák ütnék fel a fejüket. A lényeg az, hogy amikor a kormányok gyengébbek, akkor a vállatoknak, a magánszférának nagyobb a felelőssége, de ezt is inkább lehetőségnek mondanám.

Hiszen gondoljunk bele! Trilliárdos befektetés kell ahhoz, hogy megoldjuk a klímaváltozás problémáját. Ez nem rossz hír, hanem jó.

Az embereknek már amúgy is sok mindenből elegük van és nagyon vágynak egy más típusú, zöldebb, élhetőbb világra.

Aki mer, az nyer! Aki először fektet be az új irányokba, az fogja a nagyobb profitokat és piaci szegmenseket megszerezni. A vállalatoknak az új, jövőbe mutató, 21. századi üzleti lehetőségeket kellene megkeresniük, nem pedig muszájból cselekedni.