Ökoanyu

Egyszerűen zöld

Kapszulagardrób helyett: funkcionális ruhatár

Egy jó ideje pofozkodom már a ruháimmal, egyelőre ők állnak nyerésre. Gondolkodtam már egy ideje azon, hogy megírom, miért nincs kapszulagadróbom, de aztán végre egy tegnapi nagy pakolás után megszületett a saját megoldásom erre a témára. Mert akárhogy nézem, nincs sok ruhánk. A kicsinek két polc az alapdarabokból, a nagynak is nagyjából ennyi, csak a mérethez passzolóan nagyobb polcok. És persze ezen kívül kabátok, sapkák, sálak.

Kapszulagardróbot ott, ahol a hőmérséklet azért nagyobb ingadozást mutat, jóval nehezebb összeállítani, ezt azok is aláírják, akik jobban beleásták már magukat a témába. Persze lehet évszakonkénti kapszulákban is gondolkodni, de ez is sok mindentől függhet.

Sőt, szerintem az is fontos, hogy be merjük magunknak vallani: akármennyire is figyelünk, igyekszünk, ismerjük a színtípusunkat, a megfeleő szabásvonalakat, és sikerül is ennek megfelelően találnunk valamit, de végül valamiért nem hordjuk, nem szeretjük, az adott ruhadarabot. Van egy ilyen hibahatár is. És van, amikor valamiről közepesen vagyunk meggyőződve, és valamiért mégis alapdarab, nagy kedvenc válik belőle és addig hordjuk, amíg darabokra nem esik.

A kapszulagardrób elgondolás viszont alapból inkább nyomasztott, mint inspirált volna, ezért próbáltam más oldalról megközelíteni a kérdést.

Kell egy kis önuralom

A közösségi média felületeken nap, mint nap ömlenek elém a rettentően helyes használt gyerekruhák. A nagy már részben tudja, mit szeretne és ő pár éve kijelentette: nem szeretne sok ruhát, mert nem szereti, ha sokból kell választania. Megmondom őszintén, így nekem is jóval egyszerűbb az életem.

De az is igaz, hogy nagyjából hat éve nincs tévénk, tehát például az újabb és újabb meshős hullámok sem tudják őt a fogyasztás irányába tolni. Fontosnak tartom itt beszúrni, hogy az eddig általan látogatott közösségekben ettől a ténytől sosem volt hátrányban, mindig  talál olyan gyerekeket, akiknek hasonló az érdeklődési köre az övéhez.

A kicsi meg alapból sokat örökölt, és az érkezésekor barátoktól, családtól még többet kapott.

Így hát a ruhatárral kapcsolatban semmi másra nincs szükségem, csak önuralomra. Ami annyit jelent, hogy egyszerűen nem csapok le újabb és újabb cuki darabokra. Mert vannak neki eleve cuki darabjai. Pont annyi, amennyi egy kétévesnek kell. Minden fontos alapdarabból nagyjából egy hétre elegendőmennyiség, és plusz 2-3 tartalékos, de az nincs is mindenből pillanatnyilag. És ennyi.

A jónál jobbat nem kell akarni

A magam ruhatára is hasonlóképpen néz ki, annyi különbséggel, hogy én nagy örömmel hordom a régi ruháimat. Arra is rájöttem, hogy a ruhákkal kapcsolatban is igaz: a jónál jobbat nem kell akarni. Tehát ha van színben, fazonban passzoló, jó minőségű alapdarabom, akkor nem kell annál jobb. Viszont az is igaz, hogy a ruhatáram azon részei esetében, ahol többlet van, ott az életvitelünk miatt van többlet. Amióta kutyánk van például, télen kell több kényelmes nadrág, ami nem melegítő (mert abban én nem igazán szeretek utcára menni), de mégis elég szabadon lehet benne mozogni. Ebből egyszerűen muszáj több, mert egy latyakos sétánál máris elég saras, nedves lehet az erdőben és másnap nem biztos, hogy újra fel tudom venni.

Az előadások, szereplések miatt pedig van pár “kűrruhám”, de aki mondjuk látta már pár fotómat, előadásomat, esetleg tévés felvételt, az láthatja, hogy ugyanazt a 2-4 ruhadarabot pörgetem évek óta. Oké, nagy ritkán ezt a készletet frissítem egy darabbal, de nem állnak tömegével a címkés blúzok a szekrényemben.

clothing-977404_1920.jpg

Unalomból nem vásárolok

Viszont van fehér szettem a kundalíni jógához, és van táncos ruhám a táncórákhoz és van technikai pólóm a bringázáshoz. Kipóbáltam  jó pár hónapig, hogy minden típusú mozgásra ugyanazt hordom, de a kundalínihez egyszerűen nem illik a pink színű bringás felsőm. És ha épp nem jógázom, az sem gond, mert tudom, hogy fogok még, tehát szerephez jut még az az egy fehér nadrág.  Ezt elfogadtam. Pusztán passzióból, vagy unalomból, bánatból vagy örömből pedig nem veszek ruhát (régebben volt rá példa), csak a normál elhasználódási ciklusuknak megfelelően. Egyébként jó ideje nagyon nem is szeretek vásárolni, hatalmas energiafalónak érzem a neonfények alatti bóklászást.

Ezt neveztem el ma reggel funkcionális ruhatárnak. Ami nem kapszulagardrób, mert több darabja van, de alapvetően arra fókuszál, hogy olyan elemek legyenek benne, amiket hordok is. Fontos még, hogy ez nem azt jelenti, hogy uncsi ruháink vannak, mert az is nagyon fontos, hogy azt a keveset viszont szeressük. A gyerek is szeresse magán és én is szeressem rajta. Illetve attól, hoyg funkcionális, nem kizárólag technikai ruhák vannak benne, hanem olyan darabok, összeállítások, melyek különböző élethelyzetekben működnek. 

A kapszula-gardrób mellett nálam a “ha két évig nem veszed fel, soha nem is fogod” elmélete is több esetben megdőlt. Van olyan ruhám, amit hirtelen felindulásból megvettem, de nem szerettem magamon, aztán pár évre rá (!!!) találtam egy olyan kiegészítőt, amivel az egyik kedvenc állandó szettemmé vált. Fontos út még a tudatos ruhatár fel az önmagunkkal kapcsolatos türelem, és az önismeret, az elfogadás is. Nem állítom, hogy minden téren, mindig a maximumot tudom hozni, de pont ez a trükk: ezt is elfogadom és inkább csendben tanulok belőle.

Alapszabályaim:

1. A turkálókba már célirányosan megyek, tudom, mire van szükség, és ha azt nem kapok, nem veszek semmit. Idáig hosszú volt az út, mert vonzó tud lenni az alacsony ár, de már tudom, aztán csak vesződöm a felesleges ruhákkal.

2. A fast fashion boltokat alpvetőn kerülöm. Előfordul, hogy van olyan ruhadarab, vagy szabás, amire még nem találtam jobb alternatívát, tehát még nem teljes a detox.

3. Ha turkálóba megyek, minden családtagom esetében viszek magammal egy “etalon ruhadarabot” - abból a fajtából, amit épp venni készülök.

4. A férjemnek nagyobb részt én vásárolok, és nagyon igyekszem szétválasztani azt, hogy mi az, ami nekem tetszene, és mi az, amit ő hord szívesen. Tehát ha nincs velem, nem lépem át a komfortzónáját. Ha együtt vagyunk, szívesen megnézünk más fazonokat, színeket együtt.

5. Ha bármelyik gyereken látom, hogy egy kicsit is feszeng egy ruhában, bármennyire tetszik, nem veszem meg. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem fogja megszeretni, akármilyen cuki nyuszi van rajta, vagy akármilyen puha az anyaga.

6. Elkezdtem odafigyelni arra, hogy átalakítassam a ruháimat, illetve hogy kreatívan gondoljak az itthon található anyagokra. Például a leharcolt ágyterítőből keszül a kutyára való tekintettel  huzatvédő, a varrónő által elszabott függönyből terítő. Még nem mindennel jutok oda annyi idő alatt a megoldáshoz, amennyi idő alatt szeretnék, de legalább elindult valami.

7. Az ajándékba kapott gyerekruhákat azonnal szelektálom, és ami nekünk nem passzol, azt viszem is adományba. Természetesen ezt még előre tisztázom azzal, akitől kapjuk a ruhát.

8. Gyerekruhából keresem azokat a fazonokat, amelyek több méretet ki tudnak szolgálni. Az elmúlt 1-2 évben 80%-ban turkálóban vásároltam, 5-10 százalékban magyar gyártóktól.

Nagyjából itt tartok most, szerintem sokkal tudatosabban kezelem a ruháimat, mint pár éve.

Nagy tervem már egy ideje, hogy átgondolom:egyes darabokból milyet szeretnék, és felkeresek egy varrónőt. Mert arra is rájöttem az évek alatt, hogy hiába próbálom tudatosan kezelni a ruháimat, sok mindent nem lehet kapni a boltokban. Hiába tudom, milyen fazon áll jól, ha az épp nem divat, akkor a fejemre is állhatok, nem fogok kapni. Ugyanez igaz a színekre is. A színtípúsommal szerintem egyébként alapvetően tisztában vagyok, fazonok terén tudok hibázni, de majd ha eljutok oda, finomítok a rendszeren szakemberrel, mert más területeken rájöttem már, hogy ez nagyon hasznos lépés.  De például hiába próbálnám az időhiányra fogni, hogy nem kerestem fel még az évek alatt profi stylist-ot, rájöttem, sokkal inkább a tanácsadós helyzet intim volta tart vissza, mert elég szégyenlős vagyok. Hosszútávú célom egy teljesen kompromisszummentes, jól kombinálható ruhatár, ami nem biztos, hogy kapszula méretű lesz, de a funkcionalizmus lesz a középpontban.

 

A szerzőről

rolam.png Nem fanatikus és nem trendi – csak zöld

okoanyu@gmail.com



Könyvek

okoanyuakonyhaban_200.jpg

Ökoanyu a konyhában

Megjelent! Már kapható: Ökoanyu a konyhában. Környezettudatos tippek, ötletek és húsmentes receptek.
Itt tudod megrendelni!

Ökobaba

Már kapható második könyvem: Ökobaba címmel. Mindent a környezettudatos babaápolásról, gyerekterelgetéstől.
Itt tudod megrendelni!

Ökoanyu

Ha szeretnéd az összes praktikát egy helyen olvasni, akkor mostantól megteheted, hiszen már kapható az Ökoanyu könyv rengeteg recepttel, mosási kisokossal!
Itt tudod megrendelni!