Ökoanyu

Egyszerűen zöld

Elhagytam a hozzáadott cukrokat, és hirtelen minden túl édes lett

Többször volt már olyan időszak az életemben, mikor tudatosan hanyagoltam a cukrot, aztán tavaly novemberben úgy gondoltam, megint kiiktatom az étrendemből. Miután előtte sem ettem sok cukrot, ezért akkora változást nem tapasztaltam, mint amiről az ezzel foglalkozó cikkek, vagy akár vlogok be szoktak számolni, de így is bőven tanulságos volt.

waffle-heart-2697904_1920.jpg

Amíg ettem cukrot, addig néha lecsúszott egy-egy túrórudi a gyerekekkel, néha pár kocka, jellemzően fekete csokoládé. A cukrászdák sosem dobogtatták meg a szívemet, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor érte meg elgyengülni. A fagyi azt persze más, azt nagyon szeretem, de pár éve azt is visszafogom és annyiszor már nem is kívánom.

Amióta pedig szinte egyáltalán nem eszünk feldolgozott élelmiszereket, már azokat a kis nyalánkságokat sem tudom élvezni, amiket mondjuk még 10-15 éve fogyasztottam. Még pár éve előfordult, hogy le-le kaptam a boltban kis csokikákat, de már mindegyik csalódás volt. Valami furcsa, ragacsos, aromás massza, ami a szájpadlásomra tapad. Így aztán egy idő után ezekről is teljesen leszoktam.

Úgy két éve kérdezte a férjem egy igen népszerű és ismert csokimárkát falatozgatva: hogy, te, ez mindig ilyen rossz volt?

A kávét és a teákat világ életemben édesítés nélkül ittam, előbbit pedig kilenc éve teljesen el is hagytam.

A finom házi sütiket viszont tudom szeretni, ez tény. Ha sütök a gyerekeknek kakaós csigát, abból egy pár biztosan lecsúszik, mint ahogy a családi látogatásokon is lelkesen fogyasztom a sütit, de ezek nem annyira gyakori alkalmak, hogy erősen befolyásolják a hétköznapok szokásait.

Na, de vissza az emberkísérlethez. Ez volt tehát az alap, ahonnan indultam, tehát nem voltam heavy user.  Így aztán nem is éreztem olyanokat, amikről mások be szoktak számolni. Nem voltam fáradt, enervált vagy éppen ideges és nem sóvárogtam az édesség után. Ellenben fogyásról sem tudtam beszámolni azoknak, akik az Instagram oldalamon erről érdeklődtek, ellentétben azokkal, akik a hozzáadott cukrok elhagyása előtt ennél lényegesen több cukrot fogyasztottak.

A harmadik hét közepén éreztem először úgy, hogy ennék valami édeset uzsonnára. Banán volt itthon és növényi tej, készítettem egy turmixot. Ami érdekes volt, hogy szinte felrobbant az agyam, olyan édesnek éreztem. A banán persze extrém, hiszan alapból édes, de most valahogy még sokkal édesebbnek tűnt. És még egy csomó mindenről kiderült, hogy sokkal édesebb, mint addig éreztem. Itthon szoktunk alkalmanként inni gyümölcsleveket, de a natúr almát sem bírtam hígítás nélkül meginni, mert elképesztően édes.

Nekem ez főleg a gyerekek szempontjából tanulságos, mert a kicsi, aki szintén nagyon visszafogottan fogyaszt bármilyen édességet, velem együtt szintén boldogan falja a hozzáadott cukor nélkül készült ételeket.

A nagy pedig egy időben minden reggel köleskását evett, némi mézzel. Nekem ez a “némi” annak idején soknak tűnt, de hiába próbáltam csökkenteni, nem ment át. Egy ideje viszont ez a kása kikopott, és a nagyobbik ízlelőbimbói is valahogy regenerálódtak. Ő is sokszor mondja azt ha valami klasszikus édesség kerül elé, hogy nagyon édes, és az almalevet azóta ő is erősen hígítja.

Decemberben aztán jöttek az ünnepek, és miután recepteket is adtam le különböző lapoknak, meg itthon is sokat sütöttem, felfüggesztettem a teljes böjtöt, azóta viszont visszatértem hozzá, és ismét kerülöm a hozzáadott cukrot..

Mindig meglep, hogy milyen hamar visszaáll, a  - feltételezhetően - alapbeállítású ízérzékelés.

Számomra két fontos tanulság is van: az ízérzékelés nagyon hamar el tud “állítódni”, ami szerintem a gyerekek étkezését tekintve kiemelten fontos szempont. Ha azt szeretnénk, hogy élvezzék az ízeket, érdemes erősen kordában tartani a cukorfogyasztást.

A másik tanulság már nem volt új nekem, de mindig újra és újra elszomorít: szinte alig van olyan típusú késztermék, amiben ne lenne hozzáadott cukor. Egyszer vendégeket vártunk és egy recepthez mirelit zöldségeket szerettem volna venni, de a hűtőládát is túrnom kellett, hogy találjak olyat, amiben nincs cukor. Miután évekkel ezelőtt vettem utoljára, nagyon meg voltam döbbenve, hogy erre is oda kell figyelni.

Szóval marad az örök mantrám: a baglyok nem azok, aminek látszanak, mindig olvassuk el a címkét és figyeljünk a cukorbevitelre, vagy akár a böjtöt is érdemes kipróbálni, igazán megéri!

A szerzőről

rolam.png Nem fanatikus és nem trendi – csak zöld

okoanyu@gmail.com



Könyvek

okoanyuakonyhaban_200.jpg

Ökoanyu a konyhában

Megjelent! Már kapható: Ökoanyu a konyhában. Környezettudatos tippek, ötletek és húsmentes receptek.
Itt tudod megrendelni!

Ökobaba

Már kapható második könyvem: Ökobaba címmel. Mindent a környezettudatos babaápolásról, gyerekterelgetéstől.
Itt tudod megrendelni!

Ökoanyu

Ha szeretnéd az összes praktikát egy helyen olvasni, akkor mostantól megteheted, hiszen már kapható az Ökoanyu könyv rengeteg recepttel, mosási kisokossal!
Itt tudod megrendelni!